Mostanában minden buli sablonosságra utal, ami mégis egy nagy előrelépés a régebbi bulikkal szemben. Arról van szó, hogy míg régen eljártunk szórakozni és az arról szólt, hogy jól érezzük magunkat, beszélgessünk, táncoljunk kikapcsolódjunk. Most már célja van.
Persze volt már olyan is a történelmemben, hogy egyedül voltam (értsd. pár nélkül) és úgy mentünk el szórakozni. Mint írtam már, nekem ez a fajta ismerkedési módszer soha nem tetszett, így általában kimerült abban a dolog, hogy szemezgettem néhány lánnyal, néhány lány követett a tánctéren, ha helyet váltottunk és mindenki arra várt, hogy majd a másik. Az eredményt mindenki tudja.
Most elhatároztam, hogy nem csak a fittségemen, hanem ezeken a gátlásaimon is változtatni fogok. Rá kell jönnöm, hogy nem is nehéz lányokkal ismerkedni. A legutóbbi bulikban mindig volt olyan lány akivel tudtam legalább pár szót váltani, de erről már írtam.
Nézzük a keddet. A keddről tudni kell, hogy tipikusan főiskolás, kollégiumi bulinap. Ki kell fogni. Van úgy, hogy jó és sokan vannak van úgy, hogy szinte senki. A mostani kedd másképp indult. Céges ügyek megbeszélése egy sör mellett. Kellemes törzshely, sör akció, Edelwiess. Na ebből le is csúszott 3, mire jön egy telefon, hogy márpedig valaki becsatlakozna. Szerelmi bánat, mi más is lehetne így karácsony előtt. Ha lenne egy ilyen klub, hogy akik karácsony előtt szakítottak, akkor most elég sok új tagot tudnék vinni.
A 4. sör után , már éreztem, hogy ez nem lesz jó. Így nem érdemes haza menni. Persze a többieknek nincs kedvük tovább menni, miért is lenne? Úgy döntök megpróbálom a kolit. Felteszek mindent egy lapra és megiszok még egy sört. Ha nem lesz semmi, akkor nagyon rossz lesz másnap, ha lesz akkor meg úgy is kitáncolom.
Beléptem és éreztem, hogy valaki fentről rám mosolygott. Telt ház. Később tudtam meg, hogy záró buli volt. Kikértem a söröm, a kretének italát :) és helyet próbáltam keresni. Újra szembesültem azzal a ténnyel, hogy telt ház van. Már csak a táncolós mulatság helyévé átalakított teremben voltak üres bérszékek könyöklővel. Gondoltam sörrel az is jó.
Néztem az embereket és azon gondolkodtam, hogy milyen zárt világ is a főiskola. A lányok egy része nem az érdemeik alapján választanak maguknak párt, hanem aszerint, hogy az illető mennyire népszerű vagy menő. Ez a kettő pedig elég bizarr egyveleget tud alkotni egy főiskolán/egyetemen. No persze ott vannak a hök tagok, meg a végzősök, akik gólyákra vadásznak/vadásztak. Éppen ebben a gondolat menetben merültem el derékig, amikor tudatosult bennem, hogy egyedül ülök.
Felhívjak valakit? Egyedül úgy sem fogok táncolni, itt mindenki ismer mindenkit. Én lennék a magányosan úszó jégtábla, akire mindenki furán néz :) Egyetlen lehetőség maradt, ismerkedni. Mivel senki nem akadt, aki legalább egy szemkontaktust felvett volna ezért újabb kockázatot vállalva odamentem a legközelebb lévő 2 kis ártatlan lánykához, hogy segítsenek nekem búsulni. Illedelmesen kérették magukat, majd végül mégis belementek, hogy igyanak velem. A főiskolás lányok egy részéből még hiányzik a lehetőségek szárazra szívásának képessége, mert bármennyire is erőlködtem egy 1/1 -es boros kólán kívül semmi mást nem kértek.
Elmondták, hogy holnap vizsgáznak, így nem is maradnak sokáig. Elkezdtünk beszélgetni. aztán táncolni, majd még többet táncolni és végül 2:30 körül közölték, hogy most már tényleg mennek. A célomat végül is elértem, mert igen kellemes társaságom volt és kitáncoltam magam. Mégis ez az eset elgondolkoztatott.
Egy pasi 2 kategóriába tudja besorolni magát egy lánynál. A barát típus és a szerető típus. A barát típussal elbeszélget, mert lehet vele, viszont a szerető típustól akar egy érzéki lassú táncot, egy finom puha csókot és vele tudná elképzelni párkapcsolatot. A legutóbbi bulik alapján úgy érzem, hogy rengeteget léptem előre, mégis rossz úton járok. A Barát típus kategóriájába soroltam be magam és ebből ki kell törni. Barátkozni könnyű, de az újrakezdéshez barátnő kell. Határozottan és szilárdan gondoltam ezt, tegnapig. Amikor is a love.hu -n egy aranyos lány beszélgetésünk közben elejtett egy olyan mondatot, hogy szerinte én kétségbeesetten be akarom tölteni az űrt, amit bennem hagytak. Szarul esett, mert igaza volt. Rájöttem, hogy tényleg ez a helyzet. Pedig sok minden lenni akarok csak kétségbeesett nem. Szóval most már nem igazán tudom, hogy mi a jó. A barátkozás fontos, úgy lehet megismerni leginkább a másikat. Ráadásul, ha én értelmes tartós kapcsolatot keresek, akkor az egyedüli út a megismerésen keresztül vezet.
Tudathasadásos állapot ez.
------------------------------------------------
Update: Kaptam visszajelzést a blogomról. Egy dolgoban megegyezett az összes, hogy szerintük én kétségbe vagyok esve. Ajjaj már 3 ember is azt mondja akkor tényleg lehet benne valami. Azthiszem ezentúl élményeket írok és nem érzéseket, azt amúgy is sokkal könnyebb.
